Hogyan lehet gyorsan fogyni az arcán és az arccsontokon

Én azt hiszem, hogy Volter lovag a legszebb ember az egész világon! Ezt az őzszemű kis borzas mondta. De nem mondhatott többet. Két kar fogta körül a derekát, és így üdvözölték: - Jó napot, kis húgom! A kis borzas elsikította magát, ijedtében eleresztette a kötényt, a sok eper szertehullott, de egyéb baj nem történt.

Hogyan lehet GYORSAN fogyni? - Q\u0026A

Volter lovag erős karú legény volt, a lány azonban ügyes; olyan ügyes és olyan kicsiny, hogy mire a vadász egy csókot lophatott volna a beszédes szájról, a kis borzas már kipattant az ölelésből. A kis borzas nem állhatta meg, hogy fel ne pillantson, és amikor megismerte a támadóját, az arca karmazsinpiros lett. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és mikor újra kinyitotta, az őzszem tele volt könnyel.

Mi hatotta meg így? A szégyen? De a leány hirtelen sarkon fordult, és futni kezdett; úgy futott, mint a nyúl. Egy szempillantás és eltűnt.

Volter utána bámészkodott. Aztán tisztelettudóan megkérdezte urát, hogy egyebet nem parancsol-e. Nem, nem parancsolt semmi egyebet. Volter lovagnak akkor egész nap nem ment ki a fejéből: - Olyan szeme volt, mint az őznek, és úgy szaladt, mint a nyúl! És most, mikor népei arra kérték, hogy gondoskodjék örökösről, hirtelen az a gondolata támadt: - Ha már népeim kedvéért előbb vagy utóbb mégiscsak meg kell házasodnom, akkor hát ezt a kis borzast fogom feleségül venni!

Volter lovag nem az az ember volt, aki valami sokáig tanakodott volna olyankor, amikor cselekedni kellett, de ez egyszer, miután kegyelemben elbocsátotta embereit, egy darabig még dicsérgette magában a hamaros elhatározását: - Ezektől a derék szegényektől, akik sohase kérnek tőlem pénzt, nem tagadhattam meg azt a csekélységet, hogy a kedvökért egy kis lagzit csapjak.

Kár volna a fajtámért; a házasság családunkban régi, hagyományos szokás; vénségemre úgyis megbomlottam volna; és végül, ha nászom ünnepe áhítatos érzéseket gerjeszt ezekben a derék emberekben, a lakodalomból a legjobb rész mégiscsak nekem jut ki, amint hogy úgy illik, hogy a népnek minden öröméből az úré legyen a legjobb falat.

De kit vehettem volna el?! Igaz, ismerek egy egész sereg úri kisasszonyt, akik közül akármelyiket boldoggá tette volna, ha véletlenül őt választom. Hanem ezek mind egy szálig kényes teremtések. Ma még talán vakok, mint a kismacskák, de ki biztosít róla, hogy annak, akit kiszemelnék, sohase fog kinyílni a szeme?!

Talán éppen ennek még jobban kinyílnék a szeme, mint a többinek Ha ebből a fajtából választok - amelyet túlon-túl ismerek - ki biztosít róla, hogy mindazt, amit valaha másoknak vétettem, nem fogja-e visszafizetni nekem a sértett lovagok egy most serdülő öccse, egy hogyan lehet gyorsan fogyni az arcán és az arccsontokon levente, aki ma még fölmászik a fára a madártojásért, de egyelőre csak a madárfészkek körül csinál bajokat?! Míg így, ha a kis borzast veszem el, először is nyugton alhatom, és másodszor, ezután is csak azt teszem, amit akarok Ez a kis buta talán nem is fogja észrevenni, hogy mi történik körülötte, vagy ha észreveszi, szépen el fogja viselni, természetesnek fogja találni.

Eszébe fog jutni, milyen nagy szerencse volt rá nézve, hogy fölemeltem őt magamhoz; át fogja látni, hogy ez a szerencse sokkal kivételesebb volt, semhogy még hű is maradhassak hozzá; arra fog gondolni, hogy végre is mindent nem lehet elérni.

És bele is fog törődni a sorsába. Az ő szemében mindig tekintély leszek, annál nagyobb tekintély, minél inkább hozzá szoktatom, hogy főképpen az urat és a gazdát lássa bennem. És ha az első napokban olyanformán fog rám nézni, mint a jóistenre, később csakugyan a jóistent fogja látni bennem, és annál jobban fog tisztelni, minél több megpróbáltatást mérek rá, mert hiszen ezzel csak még tökéletesebb lesz a hasonlatosság.

A kis borzas nemcsak hűséges feleségem lesz, akinek minden gondolatát én foglalom le, aki más leventét soha meg se fog látni, akinek eszébe se fog jutni a bűn, aki még csak nem is mer arra gondolni, hogy másféle feleségek is vannak, aki ezt meg se érti, és el se hiszi, aki úgy fog félni tőlem, mint a jóistentől Egy szó, mint száz: a kis borzas lesz a feleségem, senki más! Mert nekem olyan asszony kell: ha beteg is, keljen fel!

És büszkén simított végig a homlokán. A jó embert majdnem kilelte a hideg az örömtől. Ellenben küldd el hozzám a falubeli Izolát, aki termetre nagyon hasonlít a leányodhoz. A menyasszonyi ruhához majd róla veszünk mértéket.

Izola másnap megjelent, mértéket vettek róla, és amikor ez megtörtént, a kis parasztleány megint megkérdezte Voltert, mint a múltkor, az erdőben, hogy egyebet nem parancsol-e. Volter látta, hogy buzgó, jó kisleánnyal van dolga, s most már nem sajnált tőle egypár csókot.

Aztán elküldte. Senkinek se szabad tudnia, hogy nálam jártál, és hogy a szabó mértéket vett rólad. Amikor a szép menyasszonyi ruha meg a többi drága öltözet elkészült, s megérkeztek a nászajándékok is - egy ékköves öv, a menyasszonyi gyűrű, meg egy gyönyörű aranykorona - Volter megüzente népeinek, hogy ő beváltja ígéretét, de elvárja tőlük, hogy gap diéta képest az új asszonyt illő tisztelettel fogadják.

Aztán megtett a lakodalomra minden előkészületet, és amikor ez is megtörtént, kitűzette a lakodalom napját. A lakodalom reggelén rendre megjelentek a rokonok, a barátok és az ösmerősök; még messzi vidékekről is érkeztek előkelő hölgyek és urak.

Mindenki megjelent, aki csak hivatalos volt; mert, bár senki se tudta, hogy Volter kit fog feleségül venni, minden meghívott bizonyos volt benne, hogy Volter csak jól választhat. Abban az időben az emberek még nem voltak nagyon nehézkesek. Később egy kissé nehézkesekké váltak a mások házassága dolgában, csak a maguké tekintetében őrizték meg ősi erényeiket. Mikor az utolsó meghívott is beállított, Volter így szólt: - Barátaim!

Ideje, hogy menyasszonyomért menjünk. A násznép útra kelt; a hölgyek hintón, az urak lovon. És nemsokára az egész sokadalom megérkezett abba a faluba, ahol Jankula lakott.

Ahogy eljutottak Jankula házikójához, Grizeldiszt éppen a kapu előtt találták. A kis leány vizet vitt haza a kútról, és nagyon sietett, mert, mint a többi hogyan lehet gyorsan fogyni az arcán és az arccsontokon, ő is látni akarta Volter lovag aráját. Volter leszállt lováról, és megszólította a kisleányt: - Grizeldisz! Hol van az apád? Grizeldisz illedelmesen lesütötte a szemét, és így felelt: - Benn van a házban. Aztán megparancsolta, hogy mindenki várjon rá, kézen fogta a kisleányt, aki előbb elpirult, majd egyszerre elfehéredett, bevitte az apjához, és így szólt: - Azért jöttem, hogy Grizeldiszt feleségül vegyem.

Hanem előbb meg kell kérdeznem tőle egyet-mást, mégpedig te előtted, az apja előtt.

Grizeldisz most már nem is csak sápadt volt; most már kékült-zöldült. Grizeldisz olyan halkan felelt, hogy az igent alig lehetett kihallani. De Volter sejtette, hogy igent mond. Megígéred-e, hogy mindig igyekezni fogsz a kedvemben hogyan lehet gyorsan fogyni az arcán és az arccsontokon Megígéred-e, hogy mindig szótlanul, ellenkezés nélkül fogadsz szót? Megígéred-e, hogy mindent eltűrsz, amit rád parancsolok? Grizeldisz egyre bátrabban felelte az igent.

Kiment, és parancsára szolgálattevő leányok mentek be a házba, hogy felöltöztessék Grizeldiszt nászruhájába, és ráadják a drágaköves övet. Amikor elkészültek, és a borzas kis fejre rátették az aranykoronát, Volter újra bement a házba, kézen fogta aráját, fogyókúrás étrend nőknek 40 felett kivitte a násznép elé. A násznép csak bámult.

Bish zsírzsákok. következményei és szövődményei. A művelet használatának jelzései.

Volter erre a leányhoz fordult, és még egyszer megkérdezte tőle: - Grizeldisz, eljössz-e hozzám feleségül? Aztán elmentek a templomba, és megesküdtek.

Grizeldiszre egyszerűen nem lehetett ráismerni. Úgy látszott, régi ruháival régi, parasztlányos viselkedését is levetkezte, és olyan kedvesen, olyan megnyerően, olyan úriasan forgolódott a vendégek körül, mintha világéletében folyton csak grófok között élt volna. Az ember nem képzelné, micsoda tehetségek rejtőznek a legborzasabb kis parasztlányban is!

A nagyúri vendégek nem akartak hinni a szemüknek. Grizeldisznek a viselkedése tehát jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az előkelők hamarosan megbékéltek Volter választásával. Végre is Volter nem nekünk vette el őt feleségül, hanem magamagának! Ezt láthatóan nem minden sajnálat nélkül mondta. A többi vendéget pedig a Panagó grófné megjegyzése fegyverezte le.

Lelkiismeretüket és finom érzékenységüket végképpen megnyugtatta az a szilárd meggyőződés, hogy Grizeldisznek az élete nem eredhet ettől a Jankula nevű paraszttól, csak valamely titokzatos előkelő személytől, aki másnap továbbment.

Szóval a násznép a helyzettel teljesen megbékülten és az ünnep lefolyásával tökéletesen megelégedve hagyta el Volter lovag várát.

A korrektor használata

Még olyan vendég is akadt, aki nem győzte eléggé magasztalni Voltert, hogy éleslátásával olyan jól felismerte a Grizeldisz szegényes ruhája alatt rejtőzködő előkelő származású lelket. Csak éppen Volter népei nem békültek ki urok választásával. Pedig már olyan öreg volt, hogy tökéletesen mindegy lehetett neki, mi lesz a világból egypár esztendő múlva.

Jobb volna, ha meg se születnének! Abban a körben tehát, amelyet elhagyott, az új asszony semmi szín alatt nem számíthatott népszerűségre.

De ezt a kilátástalanságot Grizeldisznek egy nagy tévedése még súlyosabbá tette. Grizeldisz ugyanis, gyermekes tapasztalatlanságában azt képzelte, hogy urának alattvalóival annál szívesebben és nyájasabban kell bánnia, mert hiszen ő maga is közülök való.

Pedig hát nyájassággal nem lehet tekintélyt tartani; és aki nem tud tekintélyt tartani, attól a nép idegenkedik. Ez a nagy gyermek, gyengeségének érzetében, csak a tekintélyekhez húzódik, azokhoz, akik erősek tudnak lenni.

Vichy Slow Age: Projektünk hajrájához érkeztünk.

Ha Grizeldisz kezdettől fogva szigorúan bánik atyafiaival és megmutatja nekik, hogy ért az urasághoz: sok könnyet takaríthatott volna meg. De az ifjúság tapasztalatlan. Hogyne volna tapasztalatlan! A bölcs természet odaadott neki minden földi jót; az egész tálat neki adta oda. Azt a nyomorult kis vakarcsot, ami még a tepsiben maradt: a tapasztalás nevezetű kis maradékot már nem adhatta oda neki, valamit mégiscsak kellett juttatnia az öregeknek is. Grizeldisz viselkedése tehát, ha megtévesztette a mindenben kételkedő előkelőket, Volter népeit nem ültethette fel.

Nyájasságával elárulta, hogy az öreg Jankula sokkal hibásabb volt, mint az előkelők képzelték, és hogy csakis ő lehetett az, aki életet adott Grizeldisznek. És nem tagadhatjuk meg tőle még azért sem - és különösen azért nem - mert urunk előre megmondta, hogyha netalán semmi kedvünk nem volna a szótartáshoz, hogyan lehet gyorsan fogyni az arcán és az arccsontokon az egyben nem fogja ismerni a tréfát.

Hanem aztán fiú legyen az a gyermek! Volter ebből a feleletből megértette, hogy egy kissé elkényeztette a feleségét - aki különben a kedvességével rászolgált, hogy ne hanyagolja el - és hogy belefelejtkezve Grizeldisz szép őzszemébe, elmulasztotta, amit feltett magában, hogy tudniillik tekintélyét nem csupán megőrzi, hanem céltudatos eljárással még fokozni fogja.

És eközben Grizeldisz múló betegsége szinte ezüsttálcán kínálta azt az ürügyet, amelyet megragadva hozzáláthat, hogy pótolja a mulasztást. Így történt, hogy míg Grizeldiszt a dajkasággal járó örömök és bajok egészen lefoglalták, Volter szép lassan, észrevétlenül, visszatért a régi életmódjához, s folytatni kezdte ezt, ott, ahol éppen elhagyta, azon a napon, amikor megházasodott. Izola már várta. De Izolának hamar befellegzett. A hűtlenséget csak meg kell kezdeni, s aztán már megy magától, mint a meglódított ördöghinta.

Az ember nem azért csapodár, hogy egy új hűségbe süppedjen bele. Izola karját más táncosnő váltotta fel, s a táncosnők egyre sebesebben váltakoztak. Volter udvarolni kezdett az összes szomszéd hölgyeknek és azoknak is, akik messzebb laktak. Nemsokára egészen úgy élt, mint a házassága előtt. Megint szállt, szálldogált virágról virágra.

Grizeldisz nem vett észre semmit.

Természetesen azonnal találkoztak, akik mindezt nem hallgathatták el Grizeldisz előtt. Grizeldisz azt felelte a híradóknak: - Egy szó sem igaz belőle. De jöttek mások, akik szolgáltak bizonyítékokkal is.

Grizeldisz erre már nem felelt semmit, csak elmenekült a túlságosan szíves barátok elől. Amikor aztán senki se látta, nagy sírásnak adta át magát. De utóbb sietett lemosni a könnyeit, mert átlátta, hogy bosszanthatná férjét, ha észrevenné, hogy a felesége sírt.

Eszébe jutott, mit ígért Volternek az esküvőjük előtt. Hogy mindenben kedvére fog járni.